2026. november 8., vasárnap
Zsombor névnapja
Zsombor névnapja
Márton-nap november 11-én van, amikor az egyház Tours-i Szent Mártonra emlékezik. Márton a Római Birodalom pannóniai városában, Savariában, a mai Szombathely területén született. Katonaként szolgált, később pedig Tours püspöke lett. A róla szóló legismertebb történet szerint egy hideg napon kettévágta a köpenyét, és az egyik felét egy fázó koldusnak adta.
A magyar néphagyományban november 11. a gazdasági év egyik határnapja is volt. Több vidéken ekkorra fejeződött be a legeltetés, a gazdák és a pásztorok pedig elszámoltak egymással. Az őszi munkák lezárásához lakoma és az újbor kóstolása is kapcsolódott. A Márton-napi lúdlakomáról és az újbor hagyományáról külön cikkben olvashatsz.
A naptárban november 11. a Márton hagyományos névnapja, a bővített névnaptár szerint pedig a Martin nevűeket is felköszönthetjük. Ugyanezen a napon Európa más városaiban egészen eltérő programok várják az ünneplőket. Amszterdamban a gyerekek lámpással indulnak édességet gyűjteni, Poznańban pedig fehér mákos kiflit sütnek egy utca névnapjára.
A Márton-napi libasült elfogyasztása után a mellcsontot is szemügyre vették. A népi időjóslás szerint a hosszú, fehér csont havas telet ígért, a rövid, barnás csontból pedig esős, sáros télre következtettek.
A jóslathoz két dolgot figyeltek meg egyszerre. A csont színe mellett a hosszúsága is számított. A két jelből próbálták kiolvasni, hogy a következő hónapokban hó vagy inkább sár várja-e őket.
Egy gazdaságban a tél kezdete a mindennapi munkát is átrendezte. A legelőn tartott állatok téli szállásra kerültek, és egyre inkább a félretett takarmányra kellett támaszkodni. Ebben az időszakban érthető, hogy a lakoma mellé az előttük álló télről szóló találgatás is társult.
Márton-nap táján több vidéken lezárult a legeltetési időszak. Amikor a pásztorok és a gazdák elszámoltak egymással, a pásztor egy többágú vesszőt is vihetett a gazdának. Ezt nevezték Szent Márton vesszejének.
Az ajándéknak a néphit külön jelentést adott. Úgy tartották, ahány ága van a vesszőnek, annyi malacot ellik majd a koca. A vessző ágainak megszámlálásával így a következő évi szaporulatot próbálták megjósolni.
A jóslás egyben jókívánság is volt. A sok ág sok malacot ígért, vagyis azt, hogy gyarapodni fog a gazdaság. A tél előtti találkozás így a lezáruló legeltetési időszakról és a következő évről egyaránt szólt.
Egy muravidéki hiedelem szerint november 11-én kerülni kellett a mosást és a teregetést. Úgy tartották, hogy ha valaki mégis nekilát ezeknek a munkáknak, elpusztulhat a jószág.
A tilalom két hétköznapi házimunkát kapcsolt össze az állatok sorsával. A hiedelem szerint a gazdaságot azzal is óvhatták, ha a mosást és a szárítást egy másik napra halasztották.
Ez a szokás jól mutatja, milyen sokféle szerepe lehetett ugyanannak a dátumnak. A pásztor számára Márton-nap az elszámolás ideje lehetett, a gazda a következő évi szaporulatban reménykedett, a háztartásban pedig az is számíthatott, hogy aznap melyik munkához fognak hozzá.
Ha Márton életrajzát és a névnaptárat egymás mellé tesszük, két különböző novemberi dátumot találunk. A püspök 397. november 8-án halt meg, az egyházi emléknapja pedig november 11-ére esik.
A két dátum közötti három nap magyarázata a temetés. Mártont november 11-én temették el Tours-ban, így az emléknap ehhez az eseményhez kapcsolódik. Tours annak a városnak a neve, amelynek Márton a püspöke volt.
A magyar névnaptárban ebből az egyházi emléknapból érthető meg a november 11-i Márton-névnap háttere. A bővített naptár ugyanezen a napon a Martin nevet is feltünteti, ezért november 11-én mindkét név viselőit felköszönthetjük.
A holland Sint-Maarten estéjén a gyerekek lámpással indulnak útnak. Amikor megállnak egy ház ajtajánál, elénekelnek egy Márton-napi dalt, és édességet kapnak. A lámpás fénye így az egyik küszöbtől a másikig kíséri őket.
Az amszterdami városi levéltár szerint a szokás hátterében egy régi téli adománykérő hagyomány áll. A hideg hónapokban a rászorulók házról házra járhattak segítségért. Később az ünnep szélesebb körben elterjedt, és a gyerekek lámpás, énekes estéje lett belőle.
A daloknak is megvan a szerepük. Az egyik ismert ének már a kezdősorában november 11-ét és az aznap meggyújtott kis fényt említi. Aki az ajtó mögül meghallja, rögtön tudhatja, melyik ünnep hozta a gyerekeket a küszöbére.
Bázelben november 11. környékén sajátos lámpásokkal vonulnak fel a gyerekek. Egy répát kivájnak, a külső részét mintákkal díszítik, majd mécsest tesznek a belsejébe. A svájci német Räbeliechtli elnevezés erre a répalámpásra utal.
A lámpást zsinórral egy botra függesztik. A gyerekek így viszik végig a menetben, miközben a mécses fénye kirajzolja a faragott mintákat. A közönség az utcáról egyszerre láthatja a sok különböző, mozgó lámpást.
Bázel fő felvonulása a Münsterplatzról indul. A tér és a környező utcák adják a hátteret a menethez, amelynek látványát a gyerekek által elkészített lámpások adják. A faragás így már az esti séta előtt összehozza a résztvevőket.
November 11-én Poznańban a Święty Marcin, vagyis a Szent Márton utca névnapját is megünneplik. Az utca névadójának emléknapján vásárt tartanak, a városi programokhoz pedig egy helyi sütemény is hozzátartozik.
A rogal świętomarciński, vagyis a Szent Márton-kifli töltelékébe fehér mák, aszalt gyümölcs és diófélék kerülnek. A süteményt egész évben árulják, de november 11. körül kerül igazán a figyelem középpontjába.
A kifli egyik eredettörténete szerint egy cukrász Szent Márton példáját követve süteményt osztott a rászorulóknak. A poznańi turisztikai oldal szerint a helyi sajtó már a történetben említett 1891-es esemény előtt is hirdetett kifliket. A jótékonysági történet így az ünnepi szokás egyik ismert magyarázata, a sütemény múltja pedig régebbre nyúlik vissza.
| Érdekesség | Hol kapcsolódik Márton-naphoz? | Mi benne a meglepő? |
|---|---|---|
| Jóslás libacsontból | Magyar néphagyomány | A mellcsont színéből és hosszából következtettek a télre. |
| Szent Márton vesszeje | Pásztorhagyomány | A vessző ágainak száma a várható malacok számát jelezte. |
| Mosási és teregetési tilalom | Muravidék | A házimunka elhalasztásával a jószágot próbálták óvni. |
| Két novemberi dátum | Tours, Franciaország | Az emléknap a temetés dátumához kötődik, három nappal Márton halála után. |
| Lámpás édességgyűjtés | Amszterdam, Hollandia | A gyerekek Márton-napi dalokat énekelnek a házak ajtajánál. |
| Faragott répalámpások | Bázel, Svájc | A kivájt répába mécsest tesznek, majd bottal viszik a menetben. |
| Egy utca névnapja | Poznań, Lengyelország | A Szent Márton utca ünnepéhez fehér mákos kifli tartozik. |
November 11. Tours-i Szent Márton temetésének évfordulója. A püspök 397. november 8-án halt meg, és három nappal később temették el Tours-ban.
A népi hiedelem szerint a hosszú, fehér mellcsont havas telet, a rövid, barnás mellcsont esős, sáros telet jelzett.
Igen. November 11. Márton hagyományos névnapja, Martin pedig ezen a napon a bővített névnaptárban szerepel.
A Szent Márton-kifli Poznań és környéke hagyományos süteménye. Fehér mákkal, aszalt gyümölccsel és diófélékkel töltik. Különösen népszerű november 11. környékén.