A következő öt ital közös vonása a nevük, mégis egészen különböző világot képviselnek. Az alábbi receptek egy pohár elkészítéséhez adnak iránymutatást, az arányok pedig ízlés szerint finomhangolhatók.
| Ital | Fő összetevő | Jelleg |
|---|---|---|
| Bloody Mary | Vodka és paradicsomlé | Fűszeres, sós |
| Virgin Mary | Fűszeres paradicsomlé | Alkoholmentes |
| Bloody Maria | Tequila és paradicsomlé | Karakteres, tüzes |
| Mary Pickford | Fehér rum és ananászlé | Gyümölcsös, elegáns |
| Black Maria | Rum és kávé | Testes, desszertszerű |
A Bloody Mary azon kevés koktélok közé tartozik, amelyek egyszerre számítanak italnak és szinte folyékony előételnek. Vodka és paradicsomlé adja az alapját, de valódi karakterét a citrom, a Worcestershire-szósz, a csípős szósz, a zellersó és a fekete bors teremti meg. A visszafogottan fűszerestől a kifejezetten tüzesig számtalan változatban készítik.
A rövid válasz az, hogy ezt senki sem tudja teljes bizonyossággal. A koktél megalkotását gyakran Fernand Petiot francia bártenderhez kötik, aki saját elmondása szerint 1921 körül, a párizsi New York Barban keverte össze a vodkát és a paradicsomlevet. Az ital kezdetleges változata még jóval egyszerűbb volt a ma ismert, gazdagon fűszerezett receptnél.
A név eredetét több legenda magyarázza. Az egyik szerint I. Mária angol királynőre utal, akit protestáns ellenfelei „Bloody Mary”, vagyis „Véres Mária” néven emlegettek. Más történetek egy Mary nevű chicagói pincérnőt, a Bucket of Blood nevű bárt vagy éppen Mary Pickford filmsztárt hozzák kapcsolatba vele. Ezek érdekes történetek, de egyik sem bizonyított egyértelműen, ezért a Bloody Mary néveredetét ma is rejtély övezi.
Töltsünk meg egy magas poharat jéggel, majd adjuk hozzá a vodkát, a paradicsomlevet, a citromlevet és a fűszereket. Keverjük át óvatosan, végül díszítsük zellerszárral és citrommal. A csípős szószt fokozatosan adagoljuk: hozzátenni mindig lehet, kivenni azonban már nem.
A Bloody Maryt sok helyen villásreggeli mellé kínálják, és gyakran másnaposság elleni italként emlegetik. Bár a paradicsomlé és a sós, fűszeres ízek kellemesnek tűnhetnek egy hosszú este után, az újabb adag alkohol nem gyógyítja meg a másnaposságot, legfeljebb átmenetileg elfedheti annak tüneteit.
A Virgin Mary megőrzi a Bloody Mary összetett, pikáns ízvilágát, de vodka nélkül készül. Ezért azok is részt vehetnek vele a névnapi koccintásban, akik vezetnek, nem fogyasztanak alkoholt, vagy egyszerűen frissítő, sós mocktailra vágynak.
A hozzávalókat jéggel töltött pohárban alaposan keverjük össze. A pohár peremére kerülhet zellersó, füstölt paprika vagy a kettő keveréke. Ha vegán italt szeretnénk, ellenőrizzük a Worcestershire-szószt: a hagyományos változat rendszerint szardellát tartalmaz, de kapható növényi alternatíva is.
A Virgin Mary egyik előnye, hogy könnyen személyre szabható. Uborkalével frissebbé, kevés tormával erőteljesebbé, füstölt paprikával pedig mélyebbé tehető. Alkohol nélkül sem gyermekital: összetett és felnőttes ízvilága miatt egy elegáns ünnepi asztalon is megállja a helyét.
Mindössze egyetlen alapvető cserével egészen más karakterű ital születik: a Bloody Mariában vodka helyett tequila van. A tequila növényi, enyhén borsos jegyei különösen jól illenek a paradicsomhoz, a lime-hoz és a csípős fűszerekhez. Ha mezcallal készítjük, az ital jellegzetesen füstös árnyalatot is kap.
A Bloody Maria pontos születési helye és időpontja nem ismert. Valószínűleg a Bloody Mary természetes változataként alakult ki, amikor egy bártender a semlegesebb vodka helyett agávépárlatot öntött a paradicsomos keverékhez.
Keverjük össze a hozzávalókat jéggel, majd töltsük friss jégre egy magas pohárba. A peremet díszíthetjük só, chili és füstölt paprika keverékével. A végeredmény csípősebb és határozottabb lehet, mint a vodkás eredeti, ezért különösen azoknak ajánlható, akik nem az édes koktélokat kedvelik.
A cikk legelegánsabb itala a Mary Pickford: fehér rumból, friss ananászléből, grenadine-ból és maraschino likőrből készülő halvány rózsaszín koktél. Nevét Mary Pickford kanadai–amerikai színésznőről, a némafilm korszakának egyik legnagyobb sztárjáról kapta. Pickfordot a közönség „Amerika kedveseként” ismerte, miközben üzletasszonyként és producerként is úttörő szerepet játszott.
A koktél az amerikai szesztilalom idején virágzó havannai bárkultúrában született. Sokáig azt mesélték, hogy személyesen a Kubába látogató színésznő tiszteletére keverték ki. A történeti kutatások szerint azonban Pickford feltételezett havannai látogatása nem igazolható. Az biztos, hogy az ital már 1928-ban megjelent Basil Woon When It’s Cocktail Time in Cuba című könyvében, majd az 1930-as The Savoy Cocktail Book is közölte.
Tegyük a hozzávalókat jéggel együtt shakerbe, rázzuk erőteljesen, majd szűrjük előhűtött koktélospohárba. Díszítsük koktélcseresznyével. Az ananász gyümölcsösségét a rum melegsége, a grenadine enyhe édessége és a maraschino mandulára emlékeztető, kesernyés aromája egyensúlyozza.
A Mary Pickford lehet a legjobb választás egy Mária-napi ünnepléshez. Színe ünnepi, íze könnyebben befogadható, története pedig kiváló beszédtéma. Érdemes azonban mértékkel bánni a grenadine-nal, mert a túl sok szirup elnyomja a rumot és az ananászt.
A Black Maria jóval kevésbé ismert, mint a Bloody Mary vagy a Mary Pickford, receptjei pedig forrásonként változhatnak. Leggyakrabban rumot, kávélikőrt vagy kávéízű brandyt, erős feketekávét és kevés cukrot kombináló, sötét desszertitalként találkozhatunk vele.
A hozzávalókat jéggel együtt keverjük vagy röviden rázzuk össze, majd töltsük alacsony pohárba. Narancshéjjal, néhány szem kávébabbal vagy kevés reszelt étcsokoládéval díszíthetjük. Vacsora után, desszert mellé vagy akár annak helyettesítésére is kínálható.
Alkoholmentes változatához hagyjuk el a rumot, használjunk alkoholmentes kávészirupot, hideg kávét és kevés tejszínt vagy növényi italt. Ez már nem a klasszikus Black Maria, de hangulatában és kávés karakterében jól idézi az eredetit.
Egy névnapi összejövetelen nem szükséges mind az öt italt teljes adagban elkészíteni. Kínálhatunk kisebb kóstolópoharakat, és minden ital mellé tehetünk egy rövid kártyát a név történetével. Érkezéskor a könnyed Mary Pickford, sós falatok mellé a Bloody Mary vagy a Bloody Maria, vacsora után pedig a Black Maria kerülhet sorra. A Virgin Maryből érdemes nagyobb mennyiséget készíteni, hogy mindig legyen alkoholmentes választás.
A paradicsomos italokhoz jól illenek a sajtos rudak, olívabogyók és fűszeres falatkák. A Mary Pickford mellé könnyű gyümölcsös desszertet, a Black Mariához pedig étcsokoládés süteményt kínálhatunk. A piros, rózsaszín és arany díszítés vizuálisan is összeköti az egymástól egyébként nagyon különböző koktélokat.
A Mary és Maria nevű koktélok jól mutatják, milyen sok történet fér el egyetlen női név mögött. A Bloody Mary eredetét máig legendák övezik, a Virgin Mary bizonyítja, hogy alkohol nélkül is lehet összetett italt készíteni, a Bloody Maria mexikói lendületet ad a klasszikusnak, a Mary Pickford megidézi az 1920-as évek filmsztárjait, a Black Maria pedig kávés lezárást kínál.
Ha egyetlen koktélt választanánk Mária névnapjára, a Mary Pickford lenne a legünnepibb jelölt. Ha pedig alkoholmentes párt is kínálnánk mellé, egy látványosan tálalt Virgin Maryvel senkinek sem kell kimaradnia a koccintásból.
Fontos: alkoholos italt csak nagykorúak fogyasszanak, mindig felelősen és mértékkel. Alkoholfogyasztás után ne vezessünk.