2026. november 13., péntek
Szilvia névnapja
Szilvia névnapja
A jó hír, hogy a hazai éghajlathoz alkalmazkodott, egészséges gyümölcsfák többsége megfelelő gondozás mellett különösebb probléma nélkül átvészeli a telet. A frissen ültetett facsemeték azonban még nem rendelkeznek olyan kiterjedt gyökérzettel, mint az idősebb fák, ezért az első egy-két évben fokozott figyelmet érdemelnek.
Összegyűjtöttük, hogyan készíthetjük fel a tavasszal ültetett gyümölcsfákat a téli fagyokra, milyen anyagokat érdemes használni, mikor indokolt a takarás, és melyek azok a gyakori hibák, amelyek akár komoly károkat is okozhatnak.
Amikor tavasszal elültetünk egy gyümölcsfát, annak gyökérzete még csak fokozatosan kezdi birtokba venni a környező talajt. A faiskolában nevelt növény gyökérzete az átültetés során sérülhetett, a konténeres növény gyökerei pedig korábban korlátozott térben fejlődtek. Az első vegetációs időszak jelentős részben a gyökérzet megerősödéséről szól.
Őszre a facsemete már látványosan fejlődhetett: új hajtásokat hozott, leveleket nevelt, esetleg jelentősen meg is nőtt. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyökérzete már ugyanolyan ellenálló, mint egy több éve helyben növekvő fáé.
A tél során ráadásul nem kizárólag a rendkívül alacsony hőmérséklet jelent veszélyt. A száraz talaj, a hideg szél, a nappali felmelegedés és éjszakai lehűlés váltakozása, valamint a rágcsálók is károsíthatják a fiatal növényt.
A gyökerek rendszerint kevésbé fagytűrők, mint a nyugalmi állapotban lévő föld feletti fás részek. Szerencsére a talaj hőmérséklete általában lassabban és kisebb mértékben változik, mint a levegőé. A talajtakarás ezt a természetes védelmet erősíti.
Különösen figyelni kell azokra a facsemetékre, amelyeket szeles, nyílt területre, sekély termőrétegű vagy gyorsan kiszáradó homoktalajba ültettünk. Ugyancsak fokozottabb gondoskodást igényelhetnek a későn beérett hajtású, gyengébben fejlődött vagy az adott termőhelyen csak határesetként télálló fajok.
Ha csak egyetlen dolgot teszünk a tavasszal ültetett facsemeték téliesítése érdekében, a megfelelő mulcsozás az egyik leghasznosabb beavatkozás lehet.
A mulcs a talaj felszínére terített szerves vagy más takaróanyag, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást, lassítja a párolgást, és csökkenti a talajfelszín kedvezőtlen környezeti hatásoknak való kitettségét.
Télen különösen fontos, hogy a talaj ne hűljön le túl gyorsan, illetve az ismétlődő fagyás és olvadás ne mozgassa meg a frissen kialakult gyökérzetet. A mulcs nem teszi fagymentessé a földet, de segít kiegyenlíteni a talaj hőmérsékletének változásait.
A gyümölcsfák körül többféle természetes anyag is használható. A választásnál az a legfontosabb, hogy az anyag ne tömörödjön túlzottan, ne akadályozza tartósan a talaj levegőzését, és ne tartsa folyamatosan nedvesen a fa kérgét.
A legtöbb fiatal gyümölcsfa esetében körülbelül 5–8 cm vastag mulcsréteg jó kiindulási érték. A mulcsot lehetőleg a fa körül legalább 50–80 cm sugarú területen terítsük el, ha a rendelkezésre álló hely ezt lehetővé teszi. Nagyobb gyökérzóna esetén a szélesebb takarás még előnyösebb lehet.
Rendkívül fontos azonban, hogy a mulcs ne érjen közvetlenül a fatörzshöz. Hagyjunk körülbelül 10–15 cm széles szabad sávot a törzs körül. A közvetlenül a kéreghez halmozott nedves szerves anyag elősegítheti a kéreg károsodását, és kedvező búvóhelyet teremthet egyes kártevőknek.
A kertészeti szakirodalom ezt gyakran a helyes, gyűrű alakú mulcsozásként írja le. A rossz megoldás a törzs köré épített, vulkán alakú mulcshalom, amelynél a takaróanyag közvetlenül a fa kérgéhez simul.
A mulcsozásra késő ősszel, még a tartós talajfagy előtt érdemes sort keríteni. Ha a talaj már fagyott, akkor is hasznos lehet a takarás, de a legjobb eredményt akkor érjük el, ha még a jelentős lehűlés előtt gondoskodunk róla.
Sokan úgy gondolják, hogy a lombhullás után a gyümölcsfáknak már egyáltalán nincs szükségük vízre. Ez azonban nem minden esetben igaz, különösen a frissen ültetett növényeknél.
A facsemeték gyökerei a megfelelő talajhőmérséklet és nedvesség mellett ősszel is működhetnek. Ha az ősz hosszú időn keresztül csapadékmentes, a talaj pedig mélyebben is kiszárad, a növény kedvezőtlen vízellátottsággal indulhat neki a télnek.
A száraz talaj ráadásul másként viselkedik hidegben, mint a megfelelően nedves föld. A nedvességgel rendelkező talaj általában több hőt képes tárolni, ami bizonyos körülmények között mérsékelheti a gyökérzóna gyors lehűlését.
Ha novemberben vagy december elején tartósan száraz az idő, és a talaj a gyökérzónában is száraz, egy alapos, lassú öntözés segíthet. Nem a gyakori, felszínes locsolás a cél, hanem az, hogy a víz mélyebbre jusson, oda, ahol a gyökerek találhatók.
Az öntözővíz mennyiségét a fa méretéhez, a talaj típusához és a tényleges nedvességállapothoz kell igazítani. Homokos talajon másként mozog a víz, mint egy kötöttebb, agyagos talajban.
Ha az ősz csapadékos volt, és a talaj megfelelően nedves, nincs szükség automatikus pótlólagos öntözésre. A túlöntözés és a tartós vízborítás oxigénhiányt okozhat a gyökerek környezetében.
Fagyott talajra ne öntözzünk. Enyhe, fagymentes téli időszakban viszont érdemes ellenőrizni a talaj nedvességét, különösen az örökzöld növények és a cserepesen teleltetett facsemeték esetében.
A fiatal gyümölcsfák vékony kérge érzékenyebb lehet a téli napsütés okozta károsodásra, mint az idősebb, vastagabb kérgű fáké.
Hideg, de napos időben a déli és délnyugati oldalról érkező napsugárzás felmelegítheti a fatörzs felszínét. Amikor a nap eltűnik, a hőmérséklet gyorsan csökkenhet. A felmelegedés és lehűlés ismétlődése károsíthatja a kéreg alatti élő szöveteket.
Az ilyen eredetű sérülések később hosszanti repedés, besüppedt kéregfelület vagy elhalt szövetrész formájában jelentkezhetnek. A sérülés ráadásul nem mindig válik azonnal láthatóvá.
Az egyik legegyszerűbb megoldás a világos színű, kifejezetten fatörzsek védelmére készült burkolat. A fehér vagy világos felület visszaveri a napsugárzás egy részét, így mérsékli a kéreg túlzott nappali felmelegedését.
A törzsvédő burkolatot az alsó törzsrésztől az első jelentősebb ágakig lehet felhelyezni, a termék kialakításától függően. Fontos, hogy ne szorítsa el a növényt, és ne okozzon sérülést a kéregben.
A szezonális törzstekercselést tavasszal el kell távolítani, amikor már nincs rá szükség. A túl sokáig fennhagyott burkolat alatt nedvesség halmozódhat fel, kártevők húzódhatnak meg, és a növekvő törzs is megsérülhet.
A mechanikai védelem másik fontos célja a nyulak, pockok és egyéb rágcsálók távoltartása. A fiatal gyümölcsfák kérgének körberágása különösen súlyos károsodást okozhat, mert megszakíthatja a tápanyagok szállításában részt vevő szövetek folytonosságát.
Ha a kertben rendszeresen megjelennek nyulak vagy más vadállatok, érdemes megfelelő magasságú, stabil, a törzstől kellő távolságot tartó védőhálót alkalmazni. A háló alsó részét úgy kell kialakítani, hogy az állatok ne tudjanak egyszerűen alábújni.
A fehérre meszelt gyümölcsfatörzsek sokak számára a régi falusi kertek és gondosan művelt gyümölcsösök jellegzetes látványát idézik. A hagyomány azonban nem pusztán esztétikai szokás: a világos törzsbevonatnak valódi, élettanilag is értelmezhető szerepe lehet.
A magyarázat elsőre meglepő. A fehér bevonat nem azért védi a fát, mert melegen tartja, hanem éppen azért, mert csökkenti a napsugárzás okozta felmelegedést.
A sötétebb felületek több napsugárzást nyelnek el, míg a világos felületek nagyobb részt vernek vissza. Ezért a fehérre kezelt fatörzs napsütésben általában kevésbé melegszik fel, mint egy hasonló körülmények között álló, kezeletlen, sötétebb kérgű törzs.
Ennek különösen télen lehet jelentősége. Egy hideg, napos februári délutánon a fa délnyugati oldala felmelegedhet, miközben a levegő hőmérséklete továbbra is alacsony. Naplemente után gyors lehűlés következhet, amely a korábban felmelegedett szöveteket fokozottan igénybe veszi.
A fehér bevonat tehát elsősorban a törzs hőmérséklet-ingadozásának mérséklésével segíthet megelőzni bizonyos kéregkárosodásokat.
A törzsvédő kezelés ideális időpontja a késő ősz vagy a tél eleje, még az erőteljes téli napsütés és a jelentős hőingadozások időszaka előtt.
A bevonatot száraz, fagymentes időben célszerű felvinni, hogy megfelelően megtapadhasson. A kezelés elsősorban a törzs alsó részén, illetve a napnak különösen kitett oldalakon lehet hasznos.
Nem szükséges minden gyümölcsfát automatikusan fehérre festeni. A fiatal, vékony kérgű, napos fekvésű fák esetében nagyobb lehet a jelentősége, míg a vastagabb kérgű, idősebb fák gyakran kevésbé érzékenyek erre a károsodási formára.
Hagyományosan mésztejet alkalmaztak erre a célra. A meszelés során azonban figyelni kell az anyag megfelelő elkészítésére és arra, hogy a bevonat ne károsítsa az érzékeny fiatal kérget.
Napjainkban kaphatók kifejezetten fatörzsekhez fejlesztett, világos színű védőbevonatok is. Ezeknél mindig a gyártó alkalmazási útmutatóját kell követni.
Egyes amerikai kertészeti egyetemi útmutatók a fehér, vízbázisú latexfesték vízzel hígított alkalmazását is ismertetik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármilyen háztartási festék biztonságosan használható. A festékek összetétele eltérő, és bizonyos adalékanyagok károsíthatják a fát.
Fiatal facsemetéknél ezért biztonságos, egyszerű választás lehet a megfelelő világos törzsvédő burkolat, illetve a kifejezetten erre a célra forgalmazott bevonat.
A népi kertészeti gyakorlatban a törzsmeszelést gyakran a kártevők és kórokozók elleni védekezéssel is összekapcsolták. Bizonyos mészalapú kezeléseknek lehetnek felületi hatásaik, de a fehérre meszelést nem szabad általános, minden kártevő ellen hatékony növényvédelmi eljárásnak tekinteni.
A fehér törzsbevonat legjobban alátámasztott előnye a napsugárzás okozta felmelegedés mérséklése. A kéregkárosodás megelőzése közvetetten azért is hasznos, mert a sérült kéreg egyes kártevők és kórokozók számára kedvező behatolási helyet jelenthet.
Ez az egyik leggyakoribb kérdés a frissen ültetett gyümölcsfák gondozásával kapcsolatban. A válasz azonban nem egyszerű igen vagy nem, mert a megfelelő védekezés a fa fajtájától, állapotától, méretétől és a helyi időjárási viszonyoktól függ.
A Magyarországon általánosan termesztett, megfelelően télálló alma-, körte-, szilva- és cseresznyefák egészséges, nyugalmi állapotban lévő facsemetéit rendszerint nem kell teljes egészében becsomagolni.
Ezeknél a növényeknél a gyökérzóna és a törzs védelme általában fontosabb, mint a teljes korona betakarása. A túlzott takarás ráadásul kedvezőtlen körülményeket teremthet, különösen akkor, ha a burkolat nem megfelelően szellőzik.
Az őszibarack és a kajszibarack esetében érdemes különbséget tenni a téli fagytűrés és a tavaszi virágfagyokkal szembeni érzékenység között. A két jelenség nem ugyanaz.
Egy megfelelően beérett, nyugalmi állapotban lévő barackfa sok esetben képes átvészelni a hazai teleket. Ugyanakkor a korai virágzás miatt tavasszal különösen érzékeny lehet a késői fagyokra, amelyek akár a teljes termést is veszélyeztethetik anélkül, hogy maga a fa elpusztulna.
A füge, a gránátalma és más, termőhelytől vagy fajtától függően fagyérzékenyebb gyümölcstermők fiatal példányainál indokoltabb lehet a komolyabb téli védelem. Ezek azonban nem kezelhetők pontosan ugyanúgy, mint egy télálló almafa.
Ha különösen erős fagy várható, egy kisebb, érzékeny facsemete átmeneti védelmére használható kertészeti fátyolfólia vagy más légáteresztő növénytakaró anyag.
A takarást lehetőség szerint úgy helyezzük el, hogy ne törje meg a hajtásokat, ne nyomja össze a koronát, és a szél se tudja leszakítani. A növény méretétől függően egyszerű tartószerkezet is segíthet.
A fátyolfólia csak korlátozott fagyvédelmet biztosít. Nem képes egy erősen fagyérzékeny növényt tartósan megóvni a számára túl alacsony hőmérséklettől. Enyhébb időben a szükségtelen takarást célszerű eltávolítani vagy szellőztetni.
A hagyományos, légzáró műanyag fólia közvetlenül a növényre tekerve több problémát is okozhat. Napsütésben a fólia alatt túlzott felmelegedés következhet be, a pára lecsapódhat, és a növény felületén tartósan nedves környezet alakulhat ki.
A vékony fólia önmagában ráadásul nem jelent megbízható hőszigetelést. Ha a növénynek valóban téli védelemre van szüksége, a légáteresztő kertészeti takaróanyagok általában alkalmasabbak.
A téliesítés során sokan kizárólag a hőmérsékletre figyelnek, pedig a fiatal gyümölcsfák esetében a vadkár és a mechanikai sérülések legalább ilyen fontos problémát jelenthetnek.
A téli időszakban, amikor kevesebb táplálék áll rendelkezésre, a nyulak és más állatok a fiatal fák kérgét is megrághatják. Különösen veszélyes, ha a sérülés a törzs teljes kerületét érinti.
A pockok a talajfelszín közelében, sűrű növényzet vagy vastag szalmaréteg alatt is közlekedhetnek. Ezért fontos, hogy a facsemete törzse körül ne alakuljon ki állandóan nedves, sűrű, ellenőrizhetetlen takarás.
A megfelelő törzsvédő háló segíthet megelőzni a rágáskárt. A védelem magasságát a helyi állatvilághoz kell igazítani, és havas területeken arra is gondolni kell, hogy a hótakaró megemelheti az állatok számára elérhető magasságot.
Az erős szél egy másik gyakori probléma. A frissen ültetett fa gyökérzete még nem mindig képes megfelelően rögzíteni a törzset, ezért a fa ismétlődő mozgása károsíthatja a fejlődő gyökereket.
Ha a facsemetét karóhoz rögzítettük, ősszel ellenőrizzük a kötözést. A kötés ne vágjon a kéregbe, de biztosítson elegendő stabilitást. A karózás célja nem az, hogy a törzs teljesen mozdulatlan legyen, hanem hogy a gyökérzet megerősödéséig megelőzzük a túlzott kilengést.
A túl szoros vagy elfelejtett kötözés hosszabb távon komoly sérülést okozhat, ezért a karókat és rögzítéseket tavasszal is ellenőrizni kell.
A díszfák téli védelmének alapelvei sok tekintetben megegyeznek a gyümölcsfákéval, de a növények eltérő igényei miatt nem minden faj kezelhető ugyanúgy.
A lombhullató díszfák, például a juharok, hársak és egyes díszcseresznyék esetében szintén fontos a gyökérzóna védelme és a megfelelő törzsvédelem. A vékony kérgű fiatal díszfák érzékenyek lehetnek a téli napsütés okozta károsodásra.
Az örökzöldeknél azonban további tényezőkkel is számolni kell. Mivel télen is megtartják leveleiket vagy tűleveleiket, a napsütés és a szél hatására továbbra is veszíthetnek vizet.
Ha a talaj fagyott, a gyökerek vízfelvétele korlátozottá válhat, miközben a lombon keresztüli vízvesztés folytatódhat. Ez téli kiszáradáshoz, barnuláshoz és levélkárosodáshoz vezethet.
A frissen ültetett tuják, babérmeggyek, örökzöld magnóliák és más érzékenyebb örökzöldek esetében ezért a megfelelő őszi vízellátás és a hideg, szárító széltől való védelem különösen fontos.
Szeles helyen átmeneti szélfogó háló vagy más, megfelelően szellőző védőfelület is hasznos lehet. Nem feltétlenül szükséges az egész növényt szorosan beburkolni.
A díszfák esetében a faj és a fajta télállóságát mindig külön kell figyelembe venni. Egy hazai körülményekhez jól alkalmazkodott lombhullató díszfa és egy mediterrán eredetű örökzöld növény téli igényei jelentősen különbözhetnek.
A mulcs hasznos, de csak megfelelően alkalmazva. A törzs köré halmozott nedves szerves anyag károsíthatja a kérget, és kedvezhet egyes kártevők megtelepedésének. A mulcsot mindig gyűrű alakban terítsük el, a törzs körül szabad sávot hagyva.
A műanyag fólia alatt felhalmozódhat a nedvesség, napsütésben pedig jelentős felmelegedés következhet be. Ha a növénynek takarásra van szüksége, inkább erre a célra készült, légáteresztő anyagot használjunk.
A késő nyári és őszi túlzott nitrogénellátás egyes körülmények között erőteljes, késői hajtásnövekedést ösztönözhet. Az ilyen hajtások nem mindig érnek be megfelelően a tél kezdetéig, ezért érzékenyebbek lehetnek a hidegre. A tápanyag-utánpótlást a növény tényleges igényeihez és a talaj állapotához kell igazítani.
A száraz ősz után vízhiányosan telelő facsemete fokozott stressznek lehet kitéve. Ugyanakkor a túlöntözés sem megoldás. A helyes eljárás a talaj ellenőrzése és szükség esetén a mélyebb rétegeket is átnedvesítő öntözés.
A nagyobb metszési beavatkozások időzítése fajonként eltérő, és nem minden gyümölcsfánál szerencsés a késő őszi metszés. A csonthéjasok például bizonyos betegségekre érzékenyebbek lehetnek a hideg, nedves időszakban végzett metszés után.
Az első tél előtt általában nincs szükség erőteljes alakító metszésre. A komolyabb beavatkozások időpontját az adott gyümölcsfaj igényeihez és a helyi időjáráshoz érdemes igazítani.
A téli felkészítést nem célszerű az első komoly fagyos éjszakára halasztani. A legtöbb teendő késő ősszel, a lombhullás környékén elvégezhető.
Magyarországon sok kertben október vége és november megfelelő időszak a törzsvédők ellenőrzésére, a mulcsozásra és a karók, kötözések felülvizsgálatára. A pontos időzítést azonban mindig az aktuális időjárás és a növények állapota határozza meg.
Érdemes először megtisztítani a fa körüli területet a gyomoktól, majd ellenőrizni a talaj nedvességét. Ezután következhet a mulcsréteg kialakítása és a törzsvédelem.
Ha fagyérzékeny növényt nevelünk, a szükséges takaróanyagot még a jelentős lehűlés előtt készítsük elő. A szezonális takarást azonban nem kell indokolatlanul korán felhelyezni, különösen akkor, ha az időjárás még tartósan enyhe.
A tél végén sok kerttulajdonos türelmetlenül várja, hogy a fiatal gyümölcsfák újra kihajtsanak. Fontos azonban tudni, hogy az egyes gyümölcsfajok és fajták eltérő időpontban indulnak fejlődésnek.
Ha egy facsemete később hajt ki, mint a szomszédos fa, az önmagában még nem bizonyítja a fagykárt.
Tavasszal először vizsgáljuk meg a törzset és az ágakat. Keressünk hosszanti repedéseket, besüppedt kéregfelületeket, elszíneződéseket és rágásnyomokat. Ellenőrizzük a rögzítéseket és a gyökérnyak környékét is.
Az élő szövetek állapotáról óvatos, kis felületű kéregvizsgálat adhat tájékoztatást, de a kérget nem szabad feleslegesen megsérteni. A zöldes, nedves kambiumszövet általában életképességre utal, míg a tartósan barna, száraz szövet károsodást jelezhet. Egyetlen apró vizsgálatból azonban nem mindig állapítható meg a teljes fa állapota.
A sérült ágakat sem célszerű azonnal, nagy mennyiségben levágni. Sok esetben jobb megvárni a tavaszi kihajtást, amikor már pontosabban látható, mely részek maradtak életben.
A téli törzstekercselést tavasszal távolítsuk el, a tartósan használható rágcsálóvédő hálót pedig ellenőrizzük, hogy ne szorítsa a növekvő törzset. A mulcsréteg maradhat, de továbbra sem érhet közvetlenül a kéreghez.
| Védelmi módszer | Mikor ajánlott? | Mire figyeljünk? |
|---|---|---|
| 5–8 cm mulcs | Szinte minden frissen ültetett facsemeténél | Ne érjen a törzshöz |
| Őszi öntözés | Száraz talaj és csapadékszegény ősz esetén | Ne legyen pangó víz |
| Világos törzsvédő | Fiatal, vékony kérgű fáknál | A szezonális burkolatot tavasszal vegyük le |
| Fehér törzsbevonat | Téli napégésre érzékeny fáknál | Csak megfelelő anyagot használjunk |
| Védőháló | Nyulak és rágcsálók jelenlétében | Ne szorítsa a törzset |
| Fátyolfólia | Fagyérzékeny növényeknél, indokolt esetben | Legyen légáteresztő, megfelelően rögzített |
| Szélvédelem | Nyílt, szeles kertekben | Ne akadályozza a szellőzést |
| Karók ellenőrzése | Frissen ültetett, karózott fáknál | A kötés ne sértse a kérget |
Ha tavasszal ültettünk gyümölcsfát, a tél beállta előtt érdemes végigmenni az alábbi ellenőrzőlistán. Nem minden növénynél lesz szükség valamennyi beavatkozásra, de az ellenőrzés segít megelőzni a leggyakoribb problémákat.
Az első tél után se feledkezzünk meg a fiatal gyümölcsfákról. A gyökérzet megerősödése több évig is eltarthat, ezért a megfelelő vízellátás, a talajtakarás és a törzs védelme a következő teleken is fontos lehet.
A tavasszal ültetett gyümölcsfák téli védelme nem feltétlenül igényel drága eszközöket vagy bonyolult kertészeti munkát. A legfontosabb, hogy megértsük, milyen veszélyek fenyegetik a fiatal növényeket, és ezekhez igazítsuk a védekezést.
A télálló gyümölcsfák esetében többnyire a megfelelő mulcsozás, a szükség szerinti öntözés, a törzsvédelem és a vadkár megelőzése jelenti a legfontosabb feladatot. A teljes növény betakarása általában csak indokolt esetben szükséges.
A fehérre meszelt fatörzsek hagyománya pedig jó példa arra, hogy egy régi kertészeti szokás mögött valódi élettani magyarázat is állhat. A világos felület visszaveri a napsugárzás egy részét, és mérsékelheti a téli hőingadozásból eredő kéregkárosodást.
A legjobb téli védelem tehát nem a lehető legtöbb takaróanyag, hanem a megfelelő módszer kiválasztása. Egy jól elhelyezett mulcsréteg, egy gondosan felhelyezett törzsvédő és az időben elvégzett ellenőrzés sokat segíthet abban, hogy a tavasszal ültetett gyümölcsfák egészségesen kezdjék meg a következő vegetációs időszakot.
A hazai éghajlathoz megfelelően alkalmazkodott, télálló alma-, körte-, szilva- és cseresznyefákat általában nem szükséges teljesen betakarni. Fontosabb a gyökérzóna mulcsozása, a törzs védelme és a megfelelő vízellátás. Fagyérzékeny fajoknál vagy különösen kedvezőtlen termőhelyen indokolt lehet további védelem.
A facsemeték körül jól használható a fakéregmulcs, a faapríték és az érett komposzt. Általában 5–8 cm vastag réteg ajánlható, a törzs körül 10–15 cm szabad területet hagyva. A szalma is használható, de figyelni kell a rágcsálókra.
A fehér bevonat visszaveri a napsugárzás egy részét, ezáltal csökkenti a fatörzs nappali felmelegedését. Így mérsékelheti a téli hőingadozásból eredő kéregkárosodás veszélyét. A meszelés nem a fa melegen tartására szolgál, és nem helyettesíti a gyökérzet védelmét.
Ha az ősz száraz volt, és a talaj a gyökérzónában is kiszáradt, a tartós fagyok előtt indokolt lehet egy alapos öntözés. Csapadékos időszakban viszont nincs szükség automatikus vízpótlásra. Fagyott vagy vízzel telített talajon kerülni kell az öntözést.