2026. augusztus 28., péntek
Ágoston névnapja
Ágoston névnapja
Van azonban néhány gyakori hiba, amely éppen az utolsó hetekben ronthatja el a termést. A kiszáradó talaj, a túl sok nitrogén, a sűrű, beteg lombozat vagy a gumó körül felhalmozott föld egyaránt kedvezőtlen lehet.
Mutatjuk, mire érdemes figyelni szeptembertől a betakarításig, és azt is, hogyan tárold a zellert télire.
A gumós zeller (Apium graveolens var. rapaceum) lassú fejlődésű növény, amelynek hosszú tenyészidőre van szüksége ahhoz, hogy megfelelő méretű termést fejlesszen. A nyár folyamán erős levélzetet és kiterjedt gyökérrendszert épít, miközben fokozatosan vastagszik az a gömbölyded rész is, amelyet a konyhában zellergumóként használunk.
Érdekesség, hogy amit általában zellergumónak nevezünk, botanikailag nem egyszerű gyökérgumó: kialakulásában a megvastagodott szár- és gyökérnyaki részek is szerepet játszanak.
A növény fejlődése nyár végén sem áll meg. Megfelelő hőmérséklet, elegendő fény és főként egyenletes vízellátás mellett szeptemberben és októberben is tovább növekedhet a gumó.
Ezért nem érdemes túl korán felszedni a zellert.
A Kisvakond csatorna videójában gyakorlati példán keresztül is látható néhány olyan művelet, amelyet a gumós zeller őszi gondozásánál alkalmazhatunk:
A videóban bemutatott módszereket mindig a saját talajunk állapotához és a növény fejlettségéhez érdemes igazítani.
A gumós zeller termesztése során fontos, hogy a növény koronája ne kerüljön mélyen a föld alá. Ha nyár végére a föld vagy a mulcs ráhúzódott a gumóra, óvatosan húzzuk félre.
Nem kell az egész gumót kiásni. Elég, ha a felső részét és a koronát szabaddá tesszük.
A felszínen megjelenő apró oldalgyökerekkel sem szükséges agresszíven bánni. A cél nem a gyökérzet jelentős megcsonkítása, hiszen ezen keresztül veszi fel a növény a vizet és a tápanyagokat.
A koronát körülvevő talaj óvatos eltávolítása ugyanakkor elősegítheti, hogy a gumó felső része szabadon fejlődjön.
Ahogy a gumós zeller érik, a legkülső levelek egy része vízszintes helyzetbe kerülhet, megsárgulhat vagy károsodhat.
Ezeket fokozatosan eltávolíthatjuk.
Elsősorban azokat a leveleket érdemes leszedni, amelyek:
Ezzel javulhat a növény körüli levegőmozgás, és könnyebben észrevehetjük az esetleges betegségeket is.
Az egészséges, felfelé álló lombot viszont ne ritkítsuk meg erősen.
A levelek végzik a fotoszintézist, vagyis ezek termelik azt az energiát, amelyből a növény tovább építheti a gumót. A túlzott levéleltávolítás ezért éppen ellentétes eredményt hozhat.
A zeller tápanyag-utánpótlása ősszel kényesebb kérdés, mint amilyennek elsőre látszik.
A gumós zeller tápanyagigényes növény, ezért a jó termés alapját elsősorban a humuszban gazdag, termékeny talaj és a tenyészidőszak megfelelő tápanyagellátása adja.
Ősszel viszont már nem az a cél, hogy nagy adag nitrogénnel újabb és újabb levelek növesztésére ösztönözzük.
Ezért szeptemberben ne adjunk automatikusan nagy adag nitrogéndús trágyát a növényeknek.
Különösen óvatosan bánjunk a baromfitrágyával és más koncentrált szerves trágyákkal. Ezek tápanyagtartalma jelentős lehet, ezért túlzott vagy szakszerűtlen használatuk többet árthat, mint használ.
Ha a talaj jó állapotú, komposzttal előkészített és a növények egészségesek, sok esetben nincs szükség erős késői tápanyag-utánpótlásra.
Ha mégis használunk őszi tápoldatot vagy műtrágyát, mindig tartsuk be a gyártó adagolási útmutatóját, és kerüljük a túlzott nitrogénbevitelt.
Ha egyetlen dolgot kellene kiemelni a zeller sikeres őszi neveléséből, az az egyenletes vízellátás lenne.
A gumós zeller kifejezetten nedvességkedvelő növény. Ha szeptember száraz és meleg, ne hagyjuk teljesen kiszáradni az ágyását csak azért, mert már véget ért a nyár.
Ahelyett, hogy naponta kevés vizet adnánk, száraz időben ritkábban, de alaposabban öntözzünk.
A cél az, hogy a talaj egyenletesen nyirkos legyen, de ne legyen tartósan vízzel telített.
A mulcs sokat segíthet a talaj nedvességének megőrzésében. Arra azonban ügyeljünk, hogy közvetlenül a gumó koronáját ne temessük vastag mulcsréteg alá.
Sok hobbikertész szeptember elején nézi meg először igazán alaposan a zellert, és csalódottan tapasztalja, hogy a gumók még csak kisebb almányiak.
Ez önmagában nem jelenti azt, hogy rossz lesz a termés.
A gumós zeller hosszú tenyészideje miatt ősszel is tovább fejlődhet. Ha a növény egészséges, erős lombja van, megfelelő a vízellátása és az időjárás is kedvező, érdemes időt hagyni neki.
A túl korai betakarítással biztosan véget vetünk a növekedésnek.
A gumós zeller betakarítása jellemzően ősszel kezdődik. A pontos időpont függ a vetés és palántázás idejétől, a fajtától, a talajtól és természetesen az időjárástól.
A növény a hűvös őszi időjárást jól viseli, ezért az első hűvösebb éjszaka miatt nem kell azonnal felszedni az egész állományt.
Magyarországi körülmények között azonban nem érdemes megvárni, amíg a talaj tartósan átfagy.
Ha komolyabb, tartós fagyok közelednek, a tárolásra szánt gumókat célszerű felszedni. Enyhébb időben és megfelelő talajon egy részük tovább is maradhat a kertben, de kötött, télen vízzel telítődő talajban biztonságosabb az őszi felszedés.
Lehetőleg szárazabb időszakot válasszunk.
Ásóvillával lazítsuk meg a földet a növény mellett és alatt, majd óvatosan emeljük ki a gumót. Ne az legyen a cél, hogy mindenáron teljesen tisztán kerüljön ki a földből.
Tárolásra csak:
gumókat válasszunk.
A sérült példányokat érdemes inkább rövid időn belül felhasználni.
A nagyobb földdarabokat óvatosan távolítsuk el, de a tárolásra szánt zellert ne mossuk meg.
A lombot is el kell távolítani, hogy tárolás közben ne párologtasson feleslegesen és ne növelje a rothadás kockázatát.
A zeller tárolása télire nem különösebben bonyolult, ha van hűvös, fagymentes helyünk.
A gumók egyik legnagyobb ellensége a kiszáradás. Ezért bevált módszer, hogy a felszedett zellert ládába helyezzük, és enyhén nedves homokkal vagy más nedvességtartó közeggel vesszük körül.
A tárolóhely legyen:
Időnként ellenőrizzük a gumókat, és amelyiken puhulást vagy rothadást észlelünk, azt azonnal vegyük ki.
Kisebb mennyiség természetesen hűtőszekrényben is tárolható, de a nagyobb kerti terméshez a hűvös pince vagy fagymentes tároló praktikusabb.
Túl korán felszedjük.
A növény ősszel még tovább fejlődhet, ezért egészséges állomány esetén érdemes kihasználni a rendelkezésre álló tenyészidőt.
Hagyjuk kiszáradni.
A zeller vízigénye szeptemberben sem szűnik meg.
Túl sok levelet távolítunk el.
A beteg és elfekvő külső leveleket leszedhetjük, az egészséges lomb nagy részét azonban hagyjuk meg.
Erős nitrogéntrágyázást alkalmazunk ősszel.
A késői időszakban nem az erőteljes lombnövekedés ösztönzése a cél.
Mélyen betemetjük a gumót.
A koronát és a gumó felső részét érdemes szabadon hagyni.
Megmossuk tárolás előtt.
A tárolásra kerülő gumókról csak a laza földet távolítsuk el.
Ha nyár végén még nem akkorák a gumók, mint amire számítottál, ne írd le a termést. A zeller őszi gondozása elsősorban nem valamilyen titkos „turbótrágyáról” szól.
A sikerhez sokkal fontosabb az egyenletes talajnedvesség, az egészséges lomb megőrzése, a beteg és elfekvő levelek eltávolítása, a korona szabaddá tétele és a túlzott késői nitrogéntrágyázás elkerülése.
Ha az ősz hosszú és enyhe, a gumós zeller még heteken keresztül fejlődhet. A türelem pedig végül nagyobb, tömörebb és jobban tárolható gumókkal hálálhatja meg magát.
A gumós zeller szeptemberben és enyhe időjárás esetén októberben is tovább fejlődhet. Ha a növény egészséges, elegendő vizet kap és nem éri tartós fagy, a gumó még heteken át növekedhet, ezért nem érdemes túl korán felszedni.
Nem érdemes erősen megritkítani a zeller lombját. Elsősorban a sárguló, beteg, sérült vagy talajon fekvő külső leveleket távolítsuk el. Az egészséges, felfelé álló leveleket hagyjuk meg, mert ezek végzik a fotoszintézist, amely a gumó további fejlődéséhez szükséges.
A gumós zellert általában ősszel, a tartósabb fagyok megérkezése előtt érdemes felszedni. Az első hűvösebb éjszakák miatt még nem szükséges azonnal betakarítani, de ha a talaj tartós átfagyása várható, a tárolásra szánt gumókat célszerű kiemelni.
A sértetlen, egészséges gumókról óvatosan távolítsuk el a nagyobb földdarabokat, de ne mossuk meg őket. Hűvös, sötét, fagymentes és jól szellőző helyen tároljuk, például enyhén nedves homokkal töltött ládában. A tárolt zellert időnként ellenőrizzük, és a puhuló vagy rothadó darabokat távolítsuk el.
